Bara a család leckére küldte ezt a portréját, ezért külön választanám a lecke értékelését és a képelemzést. A lecke szempontjából a család a feladat, és ez a szomorkás kérdő vagy akár vádlónak is mondható tekintet erősen kommunikál a nézővel, így azt a megoldást adja, hogy a képen látható kislány egyedül van. Ha elfogadjuk ezt az irányt, ez lehet megoldása a család leckének, mert sokszor előfordulhat az, hogy családon belül is egyedül maradunk, a felhúzott térdek, az átkulcsolt karok is ezt a magány érzetet erősítik, a szereplő mintegy saját magát öleli át, saját magát ringatja el, zárt rendszeréből csak a szemei kommunikálnak kifelé. Ha a fotósnak azonban van kapcsolata a szereplővel, akkor ez a kapcsolat akár meg is jelenhet a képen valami formában, nem szeretnék ötleteket adni ehhez, ezt Barára bíznám, hogy elfogadja a magányosság üzenetét, vagy sem. Ami a képet illeti, a világításra szeretném felhívni a figyelmet. Most két oldalról érkezik fény, és ettől a szereplő arca sötétebb tónust mutat, mint a vállak, a ruházat. Határon mozgunk, mert az is helyén való irány lenne, ha az arc alig kapna fényt, ezáltal a helyzet még drámaibb lehetne. Ha azonban fontos a tekintet, akkor egy kis tükröző felülettel a szemekre, az arcra kellene fényt visszaverni, hogy ne keletkezzenek árkok, hogy a szembogár is tónust kaphasson. A másik kérdés a vágás. Oldalt és felül rendben van ez a képhatár, de alul hiányzik, vágva van az a gesztus, ami igenis fontos, hiszen a kislány magát karolja át, és ez az üzenethez hozzá tudna adni, ha nem lett volna a kar levágva. (hegyi)
értékelés: