Amikor felkerült az oldalra a kép, mosolyogtam magamban, néhány nappal előtte csináltam egy hasonló mobilképet magamról, ahogy unatkozom a bőrkanapén. Aztán nem közöltem itt, mert nem lett olyan erős, és talán itt is az okozza a zavart, hogy ezek a beállítások önképként nehezebben kontrollálhatóak, vagyis vagy több kísérlet kell ahhoz, hogy végül azt lássuk, amit akarunk, és az rendben legyen kompozícióban is, vagy tanulmányként kezeljük, és majd alkalomadtán modellel ismétlünk. Megvan a személyessége a képnek, és ez jó. A háton gyűrődő ruha viszont olyan érzetet ad, mintha az amúgy kényelmes fekvéstől felcsúszott ruhát hirtelen a szobába lépő váratlan vendég hatására húztad volna a fenekedre. Az nem baj, ha felcsúszik a ruha és kivillan a fenék, vagy ha ezt nem akarjuk, akkor eleve rendezni kell a ruhát, és úgy lefeküdni, hogy ez már utána ne okozzon gondot. A haj tömege a másik kérdés, mert fontos, hogy legyen haj, a kérdés a mennyisége, ezt kell kidekázni, hogy mi az a tömeg, ami kellően visszahúzza a test és a lábak tömegét. Ismétlés. (hegyi)