Az előző, mosógépes képhez képest, pontosan a tónusok és a színek használata miatt ez egy lírai megközelítés. Várjuk, hogy kommunikáljon velünk a szereplő, nem kötelezően azzal, hogy visszafordul, hanem azzal, hogy elkezdi mondani a történetét. Nagy vitáknál, nagy beszélgetéseknél szokott előfordulni az, hogy az ember úgy próbál mélyebbre ásni, hogy kivonja magát a szoros kontaktusból, kifordul a beszélgetésből, és elkezdi a figyelmét osztani a külvilág és a belső világ között, így próbál válaszokat keresni. Erre ez egy nagyon jó illusztráció. Itt most azt az erőt, ami az előző képnél megvolt, kompozícióban nem érzem. Saját magához hasonlítom az alkotót, arról a fajta erőről, és kommunikációs formáról, amit az előző képnél elkezdett, jó lenne, ha nem mondana le, fókuszáljunk arra. Ez egy szép kép, de megfontolásra érdemesnek tartom, hogy ha egy ajtót kinyitottunk, akkor előbb azt az utat kellene végigjárni, és csak utána kellene újabba fogni, megkóstolni ezt a fajta közlési formát. Ezt most nem ismétlésre adom vissza, hanem pihentetésre. (hegyi)