Benne van a fejemben, zakatol az a muzsika, amiről beszélsz, igaz hogy a vonatjegyek ára már nem 3 forint 20 fillér, de azért vannak olyan dolgok, amik örök érvényű élményeket tudnak megmozdítani. Érdekes a kép felosztása. Nagyon jó a gesztus amit megfigyeltél és nagyon személyes. Nekem ez a kép bal oldalánál szűk. Attól szűk, hogy kilátok a kalauz mellett. Tehát ha még azt a fél ujjnyit levágod úgy, hogy még a tárcsába, amit a kezében tart, ne vágjunk bele, akkor lehet, hogy nem érzem azt, hogy ennyire szűk. Ez érdekes, hogy vágással oldható meg, hogy ne legyen szűk, mert akkor átkerül a ritmus a mozdonyra, mint tömegre. Ez a beállítás inkább afelé mutat, hogy ha már ellátunk a kalauz mellett, akkor oda kéne még tömeg. De a gesztus 10 pontos, tehát abszolút rendben van ez a köszöntés – tesszük a dolgunkat, de mégis vannak kollegiális helyzetek, vannak barátságok amik lehet, hogy akár a szabályokat is felülírják, másodperceink vannak csak egy kézfogásra, aztán mindenki megy tovább a maga útján, de biztosítjuk egymást ezzel a gesztussal, hogy megvagyunk, élünk. Mindenféleképp köszönöm azt, hogy ezt megosztottad velünk és én azt gondolom, hogy a barátság leckére ez egy nagyon jó közlés. Úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, mindazzal együtt, hogy a kompozíción még lehetne csiszolni. (hegyi)
értékelés: