Ugyanezzel a tükörjátékkal foglalkozik a következő házifeladat, én azt gondolom, hogy megintcsak jól értelmezhető az az üzenet, amivel az alkotó folyamatosan, mélyrehatóan, saját magában keresgél – ettől függetlenül kompozíciós rendjében úgy gondolom ugyanúgy az élességgel játszik itt a Barbie baba és a tükör viszonylatában, bár az álló formátumban a játékfigura magasra, felülre van elhelyezve, mégis szerintem itt egy ellentétes döntést kellett volna hozni, és az eleve szürreális világ, az eleve abszurd játékfigura formavilága, ami még szürreálisabb egy tükrön keresztül, még víziószerűbb, és itt én az arányokat áttettem volna a tükörre, ahol szintén ezzel a kamerába néző tekintettel játszik az alkotó, és azért tettem volna ezt az arányt pont fordítva, mint az előző munkánál, mert nem egy élő, hanem egy manifesztált szerkezettel foglalkozik, és ez a halott tárgy, ez a halott formavilág valójában a tükör szürreális világára kellene, hogy súlypontozódjon, tehát a kép véleményem szerint egy disznó, mert nem egy rutinsorozattal kell megoldani egy-egy helyzetben egy munkát, hanem ezeket újra és újra kell értelmezni aszerint, hogy mit szeretnék közvetíteni az adott képemmel. Hiszen ez a kép nem a másik képhez viszonyítva kell, hogy értelmeződjön, hanem önmagában. Én úgy gondolom, hogy egy sorozatot, egy kísérletsorozatot látunk, és az nekünk mint műhelymunka nagyon sokat ad, hogy látjuk, hogy egy alkotó végighalad ezen, de ettől függetlenül a képeket önmagukban kell értékelni. Én ezt az alkotó helyében megpróbálnám újból, hiszen a tárgyak rendelkezésre áll, egy beállított tárgyfotó, meg lehet ismételni még egyszer. (szőke)
értékelés: