Tetszik, szimpatikus, de a sokadik portrét kapom a barát kategóriára, holott amikor feladtuk a leckét, elég pontosan elmondtuk, hogy lépjünk azon túl, hogy a barátunk az ember, vagy a kutya, mert van ez a történet tovább is, én a Zsuzsika autómat mutattam be ott skiccként, tehát azt gondoljuk a pedellussal, hogy nem kéne leállni ott, hogy a barátom a Béla, vagy az Erzsike. Ha a képet, mint portrét kell elemeznünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy időbe telt, mire megtaláltuk a modell szemét, alul és felül szűkre van vágva a kép, míg bal oldalon szinte fecseg a felelsleges tér ehhez képest, tehát vagy ahhoz az oldaltartáshoz kellene igazítani az alsó és felső képhatárt, amit most látunk, vagy egy más beállítást adni, ahol értelmet nyer ez a távolságtartás. A modellt instruálni kell, mert ő nem látja magát kívülről, mi, a film, vagy fotó készítője vagyunk az, aki segítségére tud lenni a modellnek, hogy jelezzük, ha valami nem előnyös vagy nem jó gesztus. Ha profilt választunk bemutatáshoz, akkor a hajjal kell valamit kezdeni, megint eldöntendő kérdés, hogy a haj takarjon-e mindent és így főszerepet kapjon, vagy a profil, az arcél, a szem játéka legyen a fontos, mert ha köztes helyzetben maradunk, akkor a néző se fog tudni közel kerülni a modellhez. Egy disznó azért, mert a felvetés érdekes, de a barátom leckét tessék továbbgondolni, ha pedig mindenképpen ragaszkodtok ahhoz, hogy portrét készítsetek erre, akkor ott a részletek is számítanak, mert a modell nem sokat tud kezdeni az avantgard felfogással, akkor az a portré nem a modellt fogja ábrázolni, hanem a modellen keresztül a fotóst, ami nem baj, csak akkor ebben is határozottnak kell lennünk, hogy a modell csak eszköze és nem tárgya a képnek. (szőke)
értékelés: