Egy kellemes szombat reggel...

Kedves kép, azt nem tudom, hogy ezt az alkotó rajzolta-e, vagy egy kisgyerek volt, aki álmában őt meglepte, és rárajzolt a lábára, szóval ezt nem tudom beazonosítani. Nekem a határozottsága miatt inkább felnőtt rajzocskának tűnik. Nagyon jó kis geg, dehát azért picit haragszom, hogy a nagylábujjba belavágunk, annak túl sok értelme nincs, nem tudom miért kellett ezt a vágást meghozni. Picit odébb mozdítom ezt a kamerát, és máris megvan a nagylábujj. Ez igaz egyébként magára a takaróra is, mert a takaró önmagában izgalmasabb struktúrákat adna, mint a háttér, ami ráadásul valami fénytani okból kifolyólag be is égett. tehát a kompozícióval nem teljesen értek egyet. A leckét teljesíti, tehát ez a része működik. Nekem egyébként enélkül a kis rajzocska nélkül is tökéletesen jó kép lenne. Olyan ez, mint amikor a beszélgetésben egy cseten, vagy egy fórumon az ember odatesz még két-három szmájlit a mondat végére, mert nem biztos abban, hogy azt a humort, amit ő esetleg mondani akar, azt mindenki kódolni tudja, és ezért ráerősít ezekkel a szmájlikkal. Nálam most ez a ráerősítés történik meg ezzel a rajzzal, szóval ha ez a rajz nem lenne, akkor is meglenne a humora a képnek. Szóval én erre most maximum két csillagot tudok adni, és ha gondolja Csilla, akkor egy ismétlést lehet, hogy megérne ez a lecke, mert az irány jó. (hegyi)
értékelés: