A bolyongás szikrák és lándzsák között szétszakít és elveszejt.
Kedves Vera. Ennek az új Verának, az új korszakát élő Verának az előző munkái nagyon pontosan, karctűélesen fogalmaz, és ez a kép ezt a pontosságot nem olyan erővel hozza, mert itt képileg mintegy fecsegsz. Mert az lenne az üzenet, hogy a képtér, amiben elveszel, és ezt azzal ábrázolod, hogy a zöld mezőben, a zöld fák között te zöld pólóban állsz, és kicsi is vagy, a nadrágod olyan, mint a téglafal, és ettől majd te jól elvesztél. Hát, ez olyan nagyon nem sikerült. Van benne egy kis utalás Rousseau-ra, arra a képére, amin az oroszlán ki-be járkál a fák között, van erre egy enyhe utalás, de szerintem azért ezt is ki lehet dolgozni legalább olyan pontossággal, mint amivel az előző képnél dolgoztál. Úgyhogy ez hiába szorgalmi, amire szoktunk adni disznót, én most szigorú vagyok, és azt mondom, hogy nincs disznó, ha ezzel a témával akarsz foglalkozni, azt tessék pontosabban tenni. (szőke)
Az új Vera nem valami tudatos: észre sem vettem ezt a képi eszközt. Ez a lány a képen a barátnőm, aki a népes, nyugodt, pihenő beszélgetőcsoportunkból elszakadva telefonált, és még abban sem vagyok biztos, hogy üdvözlésképpen ránkmosolygott közben: elveszett, de úgy tűnt, jobban biztonságban van a két fa alatt, mint mi egymás között. Irigyeltem őt.
Egyébként egyetértek az értékeléssel, és köszönöm. Ezeket a kéoi eszközöket talán más mondanivalónál pontosítom majd: nem nagyon érdekelnek így, tartalom nélkül. Ez az irigység ellebbent, már nem érzem, csak ha a képre pillantok. Már nincs mit mondanom róla.