Árpi, ez egy elég erős gurítás. Félek itt már nagyon, hogy ezt is beadtad pályázatra, és nekem le kell húzni, hogy nyerjél, de tudod mit? Nem nagyon érdekel, hogy ez hogy megy, vagy hogy nem, én mondom a magamét, aztán a szerencse meg vagy melléd szegődik, vagy nem. Szóval, én azt gondolom, hogy ez egy majdnem 5 csillagos ügy. Azért csak majdnem, mert kicsit olyan esetlen az egésznek a technikája. Egyrészt ez a kékes feeling nekem nem jön be. Tudom, hogy a fehéregyensúly beállítás az automata kameránál egy idő után beáll, és itt ez most nem történt meg, francba vele, és már nem volt kedved újra felvenni, de azért én azt gondolom, hogy érdemes lett volna ezt helyrerántani. Másrészt nagyon lebutítottad a minőséget és zavar a mélységélesség ilyen szűksége, ami okán a kéz már egy amorf forma lesz csak. Ami tetszik, az a megfigyelés a tenyér körberajzolásánál, hogy az ember kipárolgása, a hőmérséklete és a külső hőmérséklet közötti különbség létrehozza ezt a párás állapotot, és ez egy nagyon jó geggé válik attól, hogy az ember egész végig azt hinné, hogy na, most körberajzolja a kezét, mint egy ilyen rendőrségi lenyomat, hogy mielőtt még kimegyek fát vágni megmutassam, hogy előtte megvolt mind az 5 ujjam. Ugyanakkor, amikor meg elveszed a kezed, akkor hoppá, ott van ez az egész varázslat, úgyhogy tényleg azt gondolom, hogy ez a része a filmjeid egyik csúcspontja, ha az összes filmedet együtt veszem. Ami kint történik pedig már kellően önironikus, és jó geg, mert az Árpi tud fát vágni, én meg nem. Megadom az 5 csillagot, és jöhetsz ám ide is, mert vannak rönkök. Baltám az elég bénán van, mert visszaadtam Andrásnak az övét. (hegyi) értékelés:
Köszi az értékelést. Egyébként felvettem színhelyesen is, és szándékosan választottam ezt a fehéregyensúly beállítást, és több tollal is megpróbáltam, szóval nem volt ez olyan ad hoc, mint gondolod. A körberajzolt kezem pedig még mindig ott van az ajtón, mert látszik, csak a képen nem. Ez volt a lényeg. A mélységélességgel meg nem tudtam mit csinálni, az kicsit kényszerhelyzet volt, mert nem a kamerámmal, hanem fényképezőgéppel csináltam.
minden nap újra meg újra az egész világot akarjuk kézbe fogni, közel hozni, megragadni mielőtt a világ ragadna meg minket, mielőtt megrágna és kiköpne az élet, és mikor rájövünk, hogy már nem fog ez sikerülni, hogy elrobogott mellettünk az a vonat azzal vigasztalódunk, hogy zajos magányunkban szemlélődve pontos képet rögzítünk, krónikásként másokat nyűgözünk míg rá nem jövünk, hogy a pontos kép valójában nincs is sehol, mások valahol máshol vannak és nincs más, csak a mindennapos erőfeszítés, favágás, befűtés, eljutás egyik mából a másikba minden nap, újra meg újra az egész világot akarjuk ...
Tetszik,nagyon.Jó a fehér üléses camping kerékpár,a szt3-ság ablak.A csonkolt fatönkkel ,olyan hatást kelt, mintha befalcolnál egy szikével a favágásundorodban.A balta lehet az oka bánatodnak, elég bótinak tűnik a nyele is ,meg hát nem az az igazi hasogató a formája se.A teraszajtó hőszigetelt,Low e üveg? Ürülök hogy újabb fahasogatós videót kaptunk,a "Pesti csávó eddig jutott a tuskóval" kategóriában... http://href.hu/x/lbl8
Köszönöm István. Bírom még, mert ez nem film, hanem videó. De lehet hogy egyszer majd film lesz belőle, meg az is lehet, hogy lesz folytatása.
Mindenek előtt tök jó, hogy nem bírtad sokáig :)
A Talk Talkot nagyon szerettem/szeretem, és ez az An Pierle feldolgozás is nagyon tetszik, jobban is illik e képi melodrámához, mint Mark Hollis bohókás, kicsit őrült attitűdje és orgánuma, mert itt most bohókás hangulatnak vagy a jó értelemben vett őrületnek nyomát sem látom (pedig nekem úgy tűntél eddigi rövidke ismertségünk során, hogy abból a fűszerből azért Te is kaptál) No és van még egy kötődésem a látottakhoz is, mégpedig hogy ilyesformán teltek el nekem is az utóbbi telek... vágtam és hordtam a fát. De én nem teljesen éltem ezt meg drámának, vicc nélkül mondom, hogy örülök, hogy átéltem ilyet is.
Persze, ettől függetlenül van ebben egy jó adag képletes beszéd is, és talán az az igazi ok, nem feltétlen kell a konkrétumba mennem... A kivágott fa csonkja amúgy a legerősebb hatás a számomra. Az olyan... kézzelfogható visszacsinálhatatlanság ízét adja nekem.
Végül csak annyit, hogy azt sajnálom, hogy olyan elsietve fejezted be (szerintem).
Összességében jól érthető a helyzetjelentésed!
Ma este megnéztem (itt, a neten) azt, amit láttam ma délben(Kisecseten).
Amit nem láttam (itt, a neten) A kezet az üvegen. :)