Nagyon szeretem ezt a képet. Láttunk már ilyet, filmekben szokták ezt ábrázolni, amikor a főhős épp egy nagy érzelmi döntési helyzetben van, és akkor az esőcseppek az ő belső vívódására erősítenek rá, közben látunk egy elmosódó hátteret, amiben a város fényeit vagy az elmozgó autókat látjuk, ami a dinamikát mutatja, de a dinamikát érzékelteti. Tehát a filmművészet előszeretettel használja ezt az eszköztárat, amit az ablakon legördülő vízcseppek tudnak. Annak örülök, hogy Csaba egy viszonylag kis mélységélességgel dolgozva a hátteret már csak mint folthatásként érzékelteti, és folthatásként is dolgozik vele. Kicsit olyan, mintha absztrakt betűket lehetne felfedezni a zöldekkel, t-t meg z-t meg a-t, közben van két felkiáltójel, ami talán villamos vagy busz. Szóval a lényeg az, hogy a hangulata nagyon jó ennek a képnek, és a hétfő délutánt nagyon jól mutatja, érzelmi helyzetet tud közölni. Kompozícióban én elfogadom, és rendben lévőnek tartom ezt a munkát. Talán én még az égből egy picit adtam volna, de ez már tényleg csak ilyen kis kekeckedésnek mondható. Nagyon kedvelem ezt a képet, ha a Csabát ezt izgatja, akkor ebbe az irányba lehet, hogy célszerű lenne elmozdulnia. (hegyi)
értékelés:
Igen, tök jól el lehet veszni a cseppekben, de örülök hogy itt most azért annyira nem, mert így az egész képet figyeljük, persze felkeltette az érdeklődésem hogy mit tudna egy csepp.