Digitálisan nővéremnek.
Megnéztem feketében, de amit én akartam mondani, az így volt kerek, feketében nem az enyém.
De természetesen így is meg van a hiány (mint, hogy azért elég színtelen), csak egyszerűen kíváncsi vagyok ff-ben milyen hangulatot adna. Így nekem benne van a remény, úgy viszont lehet teljesen (ha nem is teljesen, de) mást mutat.
Nem, bár nem ismerem a mögöttes kontextust, hogy tudjam mi is az, amit mutatni szeretnél, de a kép, a cím nekem szomorú, valaminek/valakinek a hiányát ébreszti bennem. Ezért amit írtam...
Szerintem, ez lett a legjobb a sorozatból, bár én inkább tisztán fekete-fehérben nézném meg ezt a verziót. Nekem inkább komor, picit szomorkás hangulatot ad, ezt is emelném ki, színtelen, fekete-fehér képpel.
Az előzőnél leírtam, hogy elsőre mennyire tetszenek, de az általános problémáimat nem ismételném. Azt szeretném itt kiemelni, hogy a három közül számomra ez a legőszintébb... Itt nem zavar az ablakkeret sem, mert nem műanyag.
Itt csúszott legmélyebbre a kamera, ez a legtisztább, legfrissebb emlék. Színes, friss, és vidám is az egész, inkább van a jelenben mint a múltban. Majdnem kihagytam: ez egy közeli helyzet, szűken vett mélységélességgel, a golyók is éppencsak élesek, és az ablakon átlátszó külvilág is szinte mellékes, hangulatfestő jellegű lesz (bár gyönyörű az a fényjáték a bokeh-val)...
Amúgy ez is elég elnagyolt, hogy feketefehérben. Mert nyilván mást üzen egy kemény kontrasztos FF és mást egy highkey hangulata. FF mindkettő...