Nincs középút nézzél szét, felszedték az út közepét - énekelte Demjén, és itt is ez a dal jut eszembe. Nincs középút János, nincs. Akarod a profilt? Akkor le kell mondj a tájról. Kell a távolság? Akkor mögé kéne menni. Jó lenne a vízzel kezdeni valamit? Akkor a fák le fognak maradni. Kell a sok növény, forma? Akkor másik irányból lett volna izgalmas a nőt fotózni. És még valami: valóban ilyen kínosan éles az élmény, hogy a ruha vasalásait nézzem? De hát akkor hol marad az élmény, amit a nő átélt? Átélte? Vagy te láttad bele? Nincs középút, el kell dönteni, mit akarsz, mert így az van, hogy kiherélted az élményt, feláldoztad a precizitás és megfelelési kényszer oltárán. Na ja, de akkor mire ez a borzalmas kék tónus a ruhán? Glamour vagy nem glamour, that is the question. Én tudom a választ: bele ne menj a szépség kergetésének ebbe az utcájába, mert ott lakik a sárkány, megeszi a kreativitást, a spontaneitást és leharapja rólad mindazt, ami izgalmas lehet és a végére kiköp valami elvárhatót, valami jól fésültet, aminek köze nem lesz érzelemhez, csak érzelgősséghez. János, utálni fogsz. Vissza kéne menni az első 3 leckéhez. (hegyi)