Köszönöm, István, hogy reagálsz arra, amit mondtam, mondtam. Ugye volt egy első leckéd a kezeddel, és már a gesztus is sokkal előnyösebb, sokkal jobb. Értem ez alatt azt, hogy itt az ujjak felől közelítesz, és nem a kéz teteje felől, így jellegzetesebb is lesz a forma. Arra kell figyelni, hogy ne mozduljon ez annyira be, mert most szellemképes az egész, tehát technikában még van mit csiszolni, de maga a megfigyelés már egy pontosabb dolog. Ne vegye el a kedvedet, hogy ezt is visszaadom ismétlésre, azért, mert a kettő között lesz az igazság. Itt most a háttérben hagytál egy nagy kuplerájt. Valószínű, hogy ez valamilyen műhely környezet lehet, mert van a kezedben valamilyen technikai tárgy, valami csavar lehet, meg a háttérben is van valami, de azt se tudom, hogy mi. Ezek a valamik azok, amikre nincs magyarázat. A néző pedig óhatatlanul megkérdezi, hogy mi az, mi az a valami, mit látunk? A másik dolog az, hogy arra figyelj oda, hogy a csonkolás, ha nincs értelmezve, akkor olyanná teszi a dolgot, mintha neked csak négy ujjad lenne. Mondhatod azt, hogy akkor az a valami leesne, amit fogsz a kezedben, de mivel ez a valami sem teljesen egyértelmű, ezért ez az utalás az emberben okoz némi kényelmetlenség érzést. Az egy másik kérdés, hogy ha azt akarod megmutatni magadból, hogy érdekelnek a csavarok, érdekel a technika, a műhelyben való molyolás és munka, akkor persze van olyan pillanat, amikor az embernek még tiszta a keze, de nem biztos, hogy ez a jellemző. Lehet, hogy én azzal játszanék, hogy ez mennyire koszos, mennyire olajos, és ez érdekes struktúrákat is hozhat létre. Nem akarok ötleteket adni, hanem azt mondom, hogy ezzel még egy kicsit dolgozz, jó irányba mozdultunk el. Ismétlés. (hegyi)