Az, hogy ez performanszként működjön, be kell avatni a néződ. Nem lehet kukkolót csinálni belőle, mert nem fogja érteni. Működik az a része, hogy felfigyeljünk rá, de el is engedjük, mert egy idő után a kép maga nem ad válaszokat, nem érteni a táblát, a nézést, a padmaradványt és a helyzetet. Ha ez egy film jelenete, oké, mert előtte és utána is van valami. De a fotó keményebb műfaj a filmnél. Kevésbé lehet mellébeszélni vele, nincs mankó, nincs dialóg, zene, nincs snittek folyamata. Csak egy kocka, és ha azon belül nem értem, nem tudok mit kezdeni vele, még akkor sem, ha amúgy formailag oké. (hegyi)