A megfigyelés tökéletes, az nagyon jó, ahogy ezt megfogalmazod: hogy egymásra fotózod a tükörképet és saját magadat, és tulajdonképpen ettől izgalmas is ez a kép. Ugyanaz a problémám vele, mint a biciklis képnél, hogy te civil maradsz. Márpedig valahogy azt kellene elérni, hogy ne a civil fotóst lássam ebben a tükörképben elsősorban, hanem lássak egy figurális játékot. Megint az iróniát hívnám elő. Ha véletlenül találsz erre rá, akkor ellene kell dolgozni annak, amit ő mutat. Miről beszél ez a modell? A divatról. Arról, hogy hogyan kell megjelenni egy őszies helyzetben, milyen vagány kabátja van, mennyire menő ez a pláza-lány, de akkor ehhez meg kell keresni az ellenpontot, és te vagy az. Testileg mi nagyon alkalmasak vagyunk az ellenpontozásra, és akkor tessék kigombolni köldökig azt az inget, és hozni egy ilyen melós-turista kombót, aki ott most ezt véletlenül megtalálta, tehát valamit magadon kell alakítani ahhoz, hogy ennek meglegyen az ellenpontja, egyébként nem fog működni. Ott áll meg a dolog, hogy önmagában a te jelenléted még kevés, arra még valami fűszert rá kell szórni, hogy az finom legyen. Egyébként a tónusok, és minden rendben van, kicsit azt sajnálom, hogy a lábnál ennyire el van vágva, meg a fejnél is valamennyit hagytam volna, de egyébként a dolog működik, ugyanakkor hiányzik nekem a vicc, az plusz mondanivaló, ami ezt az egészet följebb emelné a talált kép szintjénél. (hegyi)