Jövőre.

Az üzenetet abszolút értem, itt most két eset lehetséges: az egyik az, hogy ezt az újságot vagy könyvet, amiben a fotó szerepel könyvként, avagy újságként ábrázolom, hozom a könyv gerincét, a lapokat, és ebben helyezem el a kezemet, és akkor érthető az, hogy ez egy tervezési fázis. A másik lehetőség az, hogy kép a képben módon, mint ahogy most vágással lekerül az újságra/könyvre jellemző formai megoldás, tehát a lapok széle, stb. Ha ezt a változatot hozom létre, akkor annyit és úgy ábrázolok, hogy az feszesen tartsa ezt az egészet. Ezt a „nyers halból készült” valamit, a jobb felső sarokból én levágtam volna. Abban se vagyok teljesen biztos, hogy ennyire pedánsan, függőlegesre és vízszintesre osztva hoznám meg ezt a döntést, de még ezt el tudom fogadni, bár sokkal izgalmasabb lenne a kompozíció akkor, ha ebbe a képbe a kép jobb oldalán belevágunk, azt a hasábot, ami ott elindul, nyugodtan le lehet vágni, nem kötelező, hogy én végig tudjam olvasni azt a szöveget, ami lead-ként megjelenik a cikk fölött. Az üzenet érthető, szeretetteljes dolog. (hegyi)
értékelés: