Ez egy elég profán megközelítés, amit itt látunk, hiszen egy szakrális helyzetben, egy templomi szituációban vagyunk, és elég – hát hogy is mondjam – egyértelműen látszanak itt a jelek: a rózsa a kabátba tűzve, az egyenlőszárú kereszt, a kezek, a vallási szimbólumok, és hát akár akarjuk akár nem, a kép jobb fölső sarkán pedig ebben a hármas egységben ott van a női principium, ott van a szív alakú nyaklánc, ott van a női kebel és hát elég profán módon a vallási előljáró előtt egy - hát bocsánat, hogy így mondom - elég nagy tüdővel rendelkező hölgy melltartó széle is bekandikál ide a képbe. Úgyhogy igazából, ha aláírásként Pedro Almodovar: Nők a teljes idegösszeomlás szélén című filmjéből látnánk itt egy epizódot, akkor azt mondanám, hogy a spanyol szimbolikából egy íz, ami itt megjelenik, vagy Carlos Saura filmjeiből. Nem tudom, hogy ez cél volt-e? Nem tudom, hogy ez a szatirikus hangvétel cél volt-e? Mert emiatt azt kell, hogy mondjam – bár a középpontban ez az aranydíszítésű kereszt látszik – a női kebel elég erőteljesen ott van a kép jobb fölső sarkában. Ezt én egy szatirikus íznek tartom. Amennyiben ez volt a cél, akkor megvan a három disznó. Amennyiben nem, mert nem sok hozzáfűzés van, úgy megint azt mondom, hogy pontosítás, pontosítás. Tehát, ha szatírával akartál foglalkozni, akkor meg van a három disznó, ha nem, hanem ugyanaz a drámaiság, ami az előző képeknél, akkor pedig ismétlés. (szőke)