Kedves Anita, köszöntük a Látszótéren, egy kis idő eltelt azóta, amióta ezt beküldted, és elnézést kérek, hogy eddig tartott, amire utolértem magam, hogy eljussak a képedig. Ez egy nagyon erős első lecke. Az utóbbi hónapoknak, akár éveknek is az egyik legerősebb üzenetét kapjuk, ebbe benne van a nagylánnyá érésnek az idétlensége, a kamaszkor, a szerencsétlenkedés, a használom anyám rúzsát, és megpróbálok felnőtt lány lenni, de közben a fene se tudja, hogy hogyan kell ebben járni, mert eddig csak edzőcipő volt a lábamon érzés. Szóval abszolút mesél a történet, én nagyon örülök, hogy ezzel kezdted, mert ez egy valódi, nagyon jó kis önvallomás. Kérlek, dolgozz, jövök, csinálom én is, de a képeidet is várom. (hegyi)