játék

Egy feladat megoldása: húsz. A párom ötlete, ahogyan én látom. :)

Hát, ez annyira nem lett erős, mint az előző. Abból indulj ki, amit ott megtaláltál, hogy a tárgyaknak van egyfajta harmóniája, ami a környezettel összehozva kiadja a képet, itt viszont a primer poénon nem jutunk tovább. (hegyi)

szisztéma

Ez nekem tetszik. Hangulata van a pasztellességének, jó a dinamikája az elrendezésnek, szóval oké. Várom a folytatást! (hegyi)

Séta

,,A Nap kihűl, a Föld kiszárad..."

A kékek, a föld repedései, még a kamera torzítása is szuperjó, de bár ne lennének ott a fűcsomók oldalt. Az kivisz, elbillent, felborítja a rendet. Az a cipőnél az a pici zöld épp elég lenne. Ha nincs másik kocka, ez is megoldható vágással, de érdemes ilyenekre odafigyelni, hogy a tömegelhelyezésnél mi mit mutat, van-e ellenpontja pl. ennek a zöldnek. (hegyi)

Intelligencia?!

Fotós klub, feladvány. A te döntésed!

Nyilván ha értelmezni lehetne a könyvet, mi is van a lapokon, más lenne picit a helyzet, de így most nem tudom, mi az összefüggés a könyv és a vak mobil között. Ez így belső infó, vagy humor vagy megoldás marad, a néződ se tudja értelmezni segítség nélkül. A kép amúgy, mint tárgyfotó, szépen van megcsinálva, bár a mobil így, hogy nincs a kijelzőn semmi, nekem problematikus. (hegyi)

pillanat

pillanat

Fodor Ákost idézve:

,,Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy "nem-tudom". "

Ez egy önarckép és a pillanat valószínűleg neked egy belső törétnetet jelent, ami viszont fontos, hogy mi mit kapunk ebből, mint nézők és azt látom, hogy a legkérdésesebb része ennek a dolognak a lecsukott szem. Ahhoz, hogy ez működjön, olyan környezetet kell teremteni, ami ezt hitelesíti, hogy nem csak arról van szó, hogy véletlenül csukva maradt a modell szeme, tehát értelmezni kell tudnunk azt, hogy miért van ez a szem csukva, ahhoz viszont túl közel mentünk a modellhez. Ha nagyobb lenne a képkivágat, ha több atmoszférát adnál, akkor valószínűleg ez egy könnyebben átélhető pillanat lenne a néző számára. Még egy dolog, amire szeretném felhívni a figyelmedet, ott az arc mellett az orrodnál van valami fényfolt, ezeket érdemes megfigyelni és utómunkában helyrehozni, hogy ne legyen fals, mert most minden figyelmemet az közi le és nem tudok teljesen azonosulni azzal, amit a képen látok ettől a kis pici fehér folttól. (hegyi)

Fényjáték

Fényjáték

Az első próbálkozás.

Nagyon szép ennek az egésznek a komponálása ettől az egymáson átfutó keresztbefutó vonalakkal, ezzel az átlóssággal, szépen van kimozgatva, nagyon tetszik. Ami nem tetszik egy kicsit, az a képkivágás, mert fentről és oldalról is lehetne még egy kicsit vágni. Hagynám, hogy a váll formája kifusson a képhatárig, azt nem görbíteném le, mert nem lényeges, így most elviszi a figyelmemet az inged, meg a válladnak a szép formája, miközben az arcra kellene figyeljek. Tehát ha egy ujjnyit levágnál a képnek a jobb oldaláról, akkor máris működni kezdene az egész, és nem lenne semmi kérdés. Fentről meg a sok feketéből lehetne vágni, hogy feszesebb legyen a dinamikája a képnek. Szóval ezzel érdemes kísérletezni és játszani, de nagyon jó kis önarckép ez, nagyon örülök neki, köszönöm szépen. Várom a folytatást. (hegyi)

Instabil

Instabil

Kedves Anita, köszöntük a Látszótéren, egy kis idő eltelt azóta, amióta ezt beküldted, és elnézést kérek, hogy eddig tartott, amire utolértem magam, hogy eljussak a képedig. Ez egy nagyon erős első lecke. Az utóbbi hónapoknak, akár éveknek is az egyik legerősebb üzenetét kapjuk, ebbe benne van a nagylánnyá érésnek az idétlensége, a kamaszkor, a szerencsétlenkedés, a használom anyám rúzsát, és megpróbálok felnőtt lány lenni, de közben a fene se tudja, hogy hogyan kell ebben járni, mert eddig csak edzőcipő volt a lábamon érzés. Szóval abszolút mesél a történet, én nagyon örülök, hogy ezzel kezdted, mert ez egy valódi, nagyon jó kis önvallomás. Kérlek, dolgozz, jövök, csinálom én is, de a képeidet is várom. (hegyi)