Örülök annak Ágnes, hogy ha egy kicsit az ember a lábadra lép, akkor megrázod magad, és megcsinálod azt, amit kell. Ezeket majd később jó lenne, ha saját magad lépnéd meg. Nem mondom azt, hogy 100%-ig tökéletes a kép, mert a felső régióból a háztető feletti ég részt nyugodtan vágni lehetne, így koncentráltabb lenne a kép, tehát kompozícióban még mindig nem vagyunk készen, de a megfigyelés tökéletes. Nagyon örülök annak, hogy elkezdtél azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az egészet személyesebbre faragni, mert itt ez megtörtént. Azok a jelzések, amik ezen a képen vannak a vékony kis dróttal odakötött ponyva, az ütött-kopott alumínium cső, az egésznek a nagyon is erős tárgyias utalása, és mögötte a szobor nekem nagyon jó kontraszt. Ha a tetejéből vágásra kerül az a majdnem kétujjnyi rész, akkor ez egy teljesen hibátlan kép. Úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot, és azt gondolom, hogy ezt az irányt kellene, hogy kövesd. Azon gondolkodj el, hogy a személyesség nem csak azt jelenti, hogy én magam rajta vagyok a képen, hanem hogy benne van egyfajta vélemény. Az alkotás az mindig véleményformálás is, a saját gondolatunk kimondása, és ebben nem lehetünk bátortalanok, és itt nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, másnak, mint az őszinteségnek. Nem lehet vacillálni, mert akkor minek csináljuk? Hogyha egy belső cenzúra ül rajtunk, akkor az nem működik, tehát az alkotás az mindig olyan meló, amiben progresszívek vagyunk, és ezt kell figyelembe venni. (hegyi)
értékelés: