Egy mozgófilmet látunk, aminek a lényege, hogy a kamera mintha nagyon sokáig az alkotó hasán lógna le, és amit a nyitóképen is látunk, ezt a folyamatot rögzíti, ahogyan az alkotó valakik után bandukol, megy. Ami az érdekes ebben, hogy ilyen monoton, egyféle helyzetben dolgozunk, akkor mindig nagyon fontos, hogy milyen időintervallumban dolgozunk, és itt én egy kicsit hosszúnak érzem ezt a bevezetést, hiszen utána megérkeznek, és én ezt nagyon rövidnek érzem a bevezetéshez képest. Nem derül ki a végén, hogy mi a csattanó, összeállunk, mint a tej, de ennél tovább, mélyebbre nem megyünk, talán szeméremből, talán zavarodottságból. Azaz itt az arányokkal azért még dolgoznék. Ugyanakkor a barátom leckére ezt én abszolút elfogadhatónak tartom, halljuk a kommunikációt, és egy belső történetet, egy barátságban lévő intim történetet látunk, én két disznót adnék erre. (szőke) értékelés:

Hozzászólások

39
Értékelem!

mint videjó nekem sem igazán tetszik, de barátom leckének igen.
márpedig a barátom leckékből nekem még nincs disznóm, ezért mikor ez elkészült egyből feletöltöttem, pedig már megígértem egyszer a pedellusnak, hogy csak akkor fogok feltölteni mozgóképet, ha már tudom alakítani. ezúton: bocs.
:)

32
Értékelem!
29
Értékelem!

Nekem is teljesen bejött. Az teljesen jó, hogy csak a legvégén látjuk az arcokat, addig meg csak a lábakat. Ha nem látnánk a végén az arcokat, nekem hiányérzetem lenne. Meg teljesen szabad, tényleg a picsába már az állandó szekondokkal, premierekkel!

34
Értékelem!

de jó, ismerem a szereplőket...a videó is jó. szeretem az ilyen követős, detektíves filmeket :)hehe:)

Új hozzászólás