Nagyon látványos és nagyon ügyes computergrafikát látunk, ha jól sejtem, és az a módosítási folyamat, aminek révén létrejött ez a kép, az egy nagyon koncentrált és céltudatos munkát feltételez. Ez előtt én mindenképpen megemelem a kalapomat, mert nagyon összeszedett ez a színvilág, a forma, az, hogy milyen képből dolgozom, hogy hova rakom ezt az ellipszist, hogy hogyan fogom megoldani azt, hogy ez tényleg olyan legyen mint egy álombuborék, szóval ez a része tökéletesen rendben van. Ami nekem egy kicsit sántít, az a leckebesorolás, ugyanis a kreatív fotó másról szól, alapvetően a fotóról, és a kreativitás, mint irányvonal ebben a leckében annyira szűkít ezen a területen, hogy fotográfia, hogy a fotó területén belül maradva, tulajdonképpen egy nehezen besorolható körben helyezkedünk el, tehát azt mondjuk, hogy van egy kreatív ötletünk, és azt valósítjuk meg. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy rendezővé válunk. Talán ez a fotóterület az, ami a legközelebb áll a filmhez abban az értelemben, hogy szinte forgatókönyvszerűen az ember végiggondolja azt, hogy mit akar látni, és annak megfelelően formálja a környezetét. Itt az egy fontos szempont, hogy a környezet formálásáról van szó. Kiindulási alap lehet a Csendélet lecke, ahol tárgyak elrendezésével hozunk létre kompozícióban egy olyan formát, ami egy lírai metaforikus üzenetet hoz létre. A kreatív fotó annyiban szabadabb ennél, hogy nem kötelezően a csendélet formai megoldásaival foglalkozik, nem áll meg annál a szintnél, hanem továbbmegy, és olyan eszközöket, helyzeteket, olyan környezeti megoldásokat is bekapcsol, ami már a csendéletbe nem fér bele. A kiindulási alap mégiscsak a csendélet felől közelíthető meg leginkább. Ha mi egy grafikai oldal lennénk, ahol alkalmazott vagy számítógép-grafikusok mutatják meg azt, hogy mit tudnak, akkor ez egy tökéletesen rendben lévő megoldás lenne, lehetne ez akár egy filmplakát, mert akkor helyénvaló az, hogy a számítógépes szoftver segítségével avatkozunk be. Én mégiscsak inkább arra próbálnám ezt az egészet elmozdítani, hogy a fotó eszközeivel oldjuk ezt meg, kevésbé a számítógépes laborral. A kreatív fotónál az egy fontos dolog, hogy javarészt megtörténik az, amit látunk, magyarán ami a fotón látható, az a valóságban is ott volt, és nem egy szoftverrel tettük oda. Ez nem jelenti azt, hogy ellene lennék a szoftveres megoldásoknak, lehet, hogy el kellene azon is gondolkodni, hogy akár egy olyan szorgalmi leckét csinálni, ami kifejezetten a számítógép-grafikának szól, bár én azt gondolom, hogy ha a fotográfia területén végighaladunk a leckéken, akkor onnan már átbillenni a számítógépes grafikába, az már nem egy óriási nagy váltás. Ez azt jelenti, hogy én azt kérném, hogy maradjunk meg a fotó területén, számítógépes grafikákat, rendereléseket és 3D-s modellezést egyelőre hagyjuk meg a számítógép-grafikai vonalnak. Azért is mondom ezt, mert ha ezek összekeverődnek, akkor saját magunkat is becsapjuk azáltal, hogy azt gondoljuk, hogy valami létrejött, miközben ez a valami csak a virtuális valóságban van jelen. A készségek elsajátítása szintjén más rutinokat, területeket fejleszt, kevéssé a fotográfiai területet. Ettől függetlenül ezekre is igazak a komponálás szabályai, a térrendezés szabályai, a színrendszerek és tónusoknak a szabályai, tehát ilyen szempontból ez is lehet gyakorlási terep, de én mégiscsak azt mondanám, hogy próbáljuk meg, hogy a fotó eszközeivel dolgozunk. (hegyi)