Látod, azért voltak jó napjaid;
amikor hányingerré mulattad az éjszakát,
hogy reggel az Erzsébet-hídon sétálj
a jeges novemberi szélben Buda és Pest között,
hogy ne vigyorgó-részegen menj dolgozni,
amikor örömödben beleájultál az első nő ölébe,
hogy aztán fájjon a vizelés,
és sorban állj a rendelőben ócska kurvák,
és boxeres stricik közt,
amikor egy tiltott helyen leültél pókerezni,
hogy elveszítsd az utolsó garasod is,
aztán gyermeki áhítattal nézd a kiflit a kirakatban,
mert csak vízre, meg villamosjegyre futotta,
amikor bluest üvöltve motoroztál,
hogy utána ijedt szemmel nézd,
amint barátod örökre eltűnik
egy formalinszagú temetésen,
amikor minden szerelmedbe belehaltál,
hogy aztán kíméletlenül feltámasszanak,
és meglepetéstől megalázott lázárként állj,
mások bomló és rohadt érzelmeivel.
Hát látod, azért voltak jó napjaid...

Hozzászólások

70
Értékelem!

Nyilván.
Magamnak próbálok válaszolni.
Hát nem megy...

73
Értékelem!

Kicsit olyan, mintha Dénesnek válaszolnál, pedig nyilván nem.
Érdekes ez a két írás egymás alatt-felett.

Új hozzászólás