A péntek délelőtt nagyon nehéz lecke. Ez is inkább olyan koradélután.
Gábor, megoldottad a leckét, megvan a három csillag, és a Péntek délelőtt leckéd is számomra tökéletesen rendben lévő. Még a kompozíció is helyén van, pontosan jól érezhető az a helyzet, amikor ezek a szereplők, akiket most itt látunk, belefeledkeztek a beszélgetésbe, miközben már mindenki hazament, és a kertben kapál. Szegény konyhás néni már menne leszedni az asztalt, hogy ő is mehessen haza a családhoz, de emiatt a két jómadár miatt nem tud. Teljesen jó a hangulat, és jó az üzenet. Jók a ritmusok, az is izgalmas, ahogy ezek a bútorok létrehoznak ilyen jeleket, mint egy absztrakt mozaikrajz. Én nagyon szeretem ezt a képet, köszönöm szépen. Talán egyetlen dolog: a kép jobb oldalán, az oszlop utáni üvegfelületet én már levágtam volna. Ott, mivel újra kezdődik egy ritmus az ablakkal, várnám ennek a folytatását, de hát vége a képnek. Tehát ott már azt a formát nem kellene újból elindítani. Határozott forma az a függőleges, nem érzem, hogy ott túlságosan tovább kellett volna erről a dologról beszélni, és még feszesebbé tehetné a képet, ha ezt a tömeghelyzetet még jobban elbillentenénk jobb oldal felé. Ennyi a hozzáfűznivalóm, a kép tetszik. (hegyi)
értékelés:
Ni már! Mennyi ujj van itten! Alig tudom megszámolni. Gratu.