Ha azt veszem komolyan, hogy egy kép, jelen esetben az Estiskolán amikor megjelenik egyrészt valamilyen leckének a megoldása, másrészt kap egy címet, harmadrészt van egy képi megformálás és mind a három jelentéssel bír, még ha ezeknek az aránya nem is egyforma, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nekem most, mint képszemlélőnek nem teljesen eldöntött, hogy itt most valami olyan akar lenni mintha, vagy pedig valami az, ami. Mit értek ezalatt? A képen természetesen látjuk, hogy nem egy üveggömböt és nem egy jósnőt kapunk, hanem látunk egy hölgyet, aki egy villanylámpához ér hozzá. Ugyanakkor a gesztusrendszer, a szimbolika igenis hozza azt a fajta meditatív, vagy azt a fajta transzcendes ízt, ami a jósnőhöz a köznapi nyelvben csatolódik. Még ehhez, egy kicsit megcsavarva, ez a 16-os lecke gyermekkorhoz van beküldve, ami azt jelenti, hogy valamilyen utalást kapunk, hogy a szerző a gyerekkoráról szeretne ezáltal a kép által mesélni. Igen ám, csak nem tudom, hogy a gyerekkorból az imitáció, a mímelés, amikor eljátszunk egy szerepet, mert mi vagyunk a rendőr, vagy mi vagyunk a pandúr, vagy mi vagyunk a betörő, vagy mi vagyunk a Vinetu, akár mi vagyunk a jósnő és egy ilyen emlékfoszlányt, vagy emléknyomot próbálunk előhívni, vagy pedig valami konkrét helyzetre akar ez utalni. Tehát igazándiból bizonytalankodom, mint néző, hogy mit kapok, mihez próbáljak kötődni. Tehát miközben nagyon jó a kép arányrendszere, nagyon jó a fényeknek a dinamikája, nagyon jó a gesztus, olyan minthogyha nem lenne végigvíve egy mondat. Ennél a képnél, ha azt mondom, hogy a jósnő mint jósnő fontos, akkor igenis többet kell töltenem a modellel és az instrukciónak nem csak arra kell szorítkoznia, hogy úgy tekints erre a gömbre, erre a villanykörtére, mint egy jósgömbre. Ha pedig nem ez a cél, ha tényleg csak valaminek az illusztrációja, akkor viszont azt kell karcosabban és határozottabban megfogalmazni. Hát, én szívem szerint azt mondanám, hogy visszaadnám ezt ismétlésre. (szőke-hegyi)