Az az I. ott azt jelenti, hogy van belőle még egy. Kettőt beküldök, a több hetvenet töröltem.

Ennek is nagyon örülünk, hogy van olyan alkotó, aki nem letudja a feladatrendszerét azzal, hogy készít egy három disznós képet és utána felugrik a Danuvia motorkerékpárjára és rohan a következő lecke megoldásához mint egy akcióhős, hanem vissza-visszatér egy feladathoz, ahol elidőz, elízlelgeti és variációkat készít. Itt elsőre azt mondhatnánk, hogy teljesen értéktelen és vizuális elemeit illetően egyszerű képet látunk, de ez nem teljesen igaz, ugyanis a két régi kerámia kancsóval a páros ritmus által igzalmas aszimmetrikus játékot hoz létre, egy női-férfi történetet, mint egy házastársi sztori zajlik a mese egy képbe sűrítve és a varázseszköz egy egyszerű dolog, egy ablakon vagy ajtón keresztül beeső fény. Egyetlen fényforrással egészen jó és különleges ritmusképletet hoz létre, ahogy a kerámiát a fény megvilágítja, a háttérben a kereten keresztül egy kiemelésben megjelenik az asztalon a két kancsó hasonlóan elhelyezett fülének játékos ritmusa, és ez az a formamotívum, ami nem csak megkettőzi, hanem többszörözi a szecesszióhoz kapcsolódó furcsa ritmusjátékot, ettől a kép elkezd mozogni, forogni, de nem elsősorban negatív feszültséget hordozva, hanem egy keringőszerű játékos rajzolattal, annak ellenére, hogy a képet a sötét uralja, de a kép mégis játékos és vidám. Az biztos, hogy Gábort ez a kép és ennek a geometriai üzenete izgatta, az öröm sugárzik erről a képről. (szőke)
értékelés: