Gyermekkorom egyik kedves játéka.

Egy álló formátumú képet látunk, amin a kép kivágása nagyon szűkre szabott. A hangulatot jól visszaadja a kép, de a beállítással, azzal a döntéssel, amit az alkotó meghozott, hogy honnan exponál, és az exponálás pillanatával nem mindenben tudok egyetérteni. Egyrészt, ahogy azt már több, gyerekeket ábrázoló képnél megemlítettük, nagyon fontos a kamera nézőpontjának megválasztása. A mostani beállításnál ez a felnőtt nézőpontja, aki fentről nézi a kislányt, aki kavicsokat dobál a vízbe. A másik kérdés az, hogy vajon egy fekvő formátumú képpel megoldható lehetett volna-e az, hogy a bal vállból, a hajfürtből, a derékból ne kelljen ennyit vágni. Szintén fontos szempont az expozíció pillanatának megtalálása. Két irány lehetséges: az egyik, hogy a mozdulatra koncentrálok, akkor szerepelnie kell a lendületnek, a mozduló karnak, a másik, hogy az emlék felidézésénél a kavicsok vízbe csobbanása a fontos - de most a kettő között vagyunk félúton. A lendület már túl van az optimális pillanaton, a kavicsok mindegyike még a levegőben. Ami a leckebesorolást illeti, a személyességet keressük ebben a leckében. A Gyermekkor leckében kifejezetten a saját élmény felidézését. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem szerepelhetnek modellek a képeken, de a modelleket, ahhoz, hogy azt a hangulatot, azt a képi megformáltságot mutassa, ami szavak nélkül is beszédes, instruálni kell őket. Azt kérem Marianntól, hogy ismételje meg ezt a leckét azzal a körültekintéssel, azzal a pontosítással és koncentráltsággal, amit a pörgettyűs képénél láthattunk. Ismétlés. (hegyi)