Egy humoros helyzetet látunk, egy télbúcsúztatót, mint nálunk mondjuk a Busójárás, amiben maszkos, álarcos emberek öltöznek be és különböző – gondolom – játékokban, társas helyzetekben vesznek részt. Megint azt mondom, hogy ennek is az izgalmát és az érdekességét az adja, hogy egy megfigyelői pontról nézzük ezt a történetet. Tehát tulajdonképpen mint hogyha mi is ott lennénk ezen a szertartáson, úgy tudunk ezen a képen elidőzni. És, hát mondom, értem én, meg jó is ez a fajta megközelítés és én nagyon kedvelem Ágnes humorát, de most azt mondom, hogy ez a leckét, magát a leckét visszaadnám ismétlésre. A házi kedvencen tessen elgondolkodni, a leckemegoldáson, még akkor is, hogyha ott a környezetében, ott a kis lakásban nincsen se macska, se kutya, se semmi. Akkor is én azt gondolom, hogy a viszonyt, vagy ezt a fajta helyzetet meg lehet oldani fotóban, filmben. Jó ez az áttétel, meg humoros is, csak hát én ennél egy picit azért azt mondom, hogy lehet nagyobbat is dobni. Úgyhogy visszaadnám ismétlésre függetlenül attól, hogy egyébként a kép az tetszik, tehát nincs ezzel semmi baj. Kicsit szűkre van vágva, tehát azért a két másik szereplőből lehetett volna többet adni, főképp úgy, hogyha függőleges irányban, az teljes, úgymond harci díszbe öltözött kecskekapitányt látjuk, hát akkor oldalirányban is egy kicsit több beleférhetett volna. (hegyi)