Ez egy szorgalmi és nyilván a szorgalmik azért is készülnek, mert remélhetően meglesz az az egy disznó. Jelentem, megvan a disznó. De. Mégis azt mondanám, hogy azon érdemes lenne gondolkodni, hogy az estiskola olyan fórum-e, ahol ha bizonyos szint fölé érnek az alkotásaim, akkor azt is el tudom érni, hogy felrakható, akkor ez egy virtuális galéria, hirdetőtábla, vagy tényleg akarok dolgozni a magam szempontjából, hogy az én személyes nyomaim benne legyenek a képekben. Nem akarok rosszalkodni, de én is tudnék kerítést fényképezni, mert van Dörögdön kerítés, én is tudnék egy csomó ilyet, és ezzel csak azt akarom elérni azzal, amit mondok, ha már megengeditek, hogy beszéljünk a képekről, hogy jelenj meg a képeidben, ne csak az legyen, hogy egy gyűjteményt lássunk, amiben van egy védőfal az alkotó és a néző között, hanem ezt a falat próbáld lebontani és jelenj meg valós emberként. Nagyon jó megfigyeléseid vannak, de van ezekben a munkákban egy távolságtartás, mintha nem mernéd magad eléggé vállalni, mintha a fotó egy védekezés lenne, egy bizonyos territóriumon belül maradva. Szidjatok meg, de ezeket a képeket kamuzásnak érzem, egy tehetséges ember kreatív ötleteiből időhúzások önmagával szemben. Olyan kevésen múlna, a bátorságon, hogy van mondjuk nálam egy sapka, amit ráakasztok a kerítésre, vagy a pulóverem, szoknyám, tehát belenyúlok a történetbe, hogy közöm legyen a képhez, met az jó, hogy megtetszett ez a sárga folt, és ez jó is, hogy megláttad, de semmi nem ellenpontozza a képen, nem helyezi kontextusba és térbe, hanem ez az alap, ahonnan el lehet indulni és nem a végcél. A filmezésnél Ferreri filmje kapcsán mondta egy mesterem, hogy ha egy filmben megjelenik egy pisztoly, akkor annak a pisztolynak el kell dörrennie, annak működésbe kell jönnie. Ha el van indítva egy történet, akkor azt le kell zárni. Itt egy mese elindul, de nincs lezárva a történet. Ez itt lehet a tévémaci szignálja, tüttürüttü tüttürüttürű, megy a szignál, megy, de mindig újraindul, nem tudjuk, mi lesz a mese. Senkit nem akarunk bántani azzal, hogy ha azt mondjuk, hogy a fotó kamuzás, mert ez egyáltalán nem biztos, hogy tudatos, mert lehet, hogy Bara keresi a formát, hogy hogyan tud megjelenni személyességében, csak azt tudjuk mondani, hogy bátorság, bátorság, bátorság. Ez egy fontos út és talán abban tudunk segíteni, hogy a személyes történeteteket merjétek beleszőni a képmesékbe. (szőke)
értékelés: