A cím részben értjük, hogy egy metrómegállónál a várakozó személyre vonatkozik, látjuk a megszokott nagyvárosi fílinget, az urbanizációs színkáoszt, amelybe még ez a bohócszerű pulóver is rásegít a folyamatos pulzálásra. A kép egészére egy barnás tónus jellemző, kivéve a szatyorral ott álló szereplőt, mégis ha egészben tekintem a képet, az a sejtésem, hogy sem kompozícióban, sem színvilágában nem akar valahogy összeállni a történet, leszámítva azt, hogy a neonfoltok balra húzzák a képet és az emberi figura jobbra figyel, jobbra nyit. Zavarosnak érezzük a képet, az az érzésünk, hogy ez a gép elkattintódott, nincs sűrítve a vizuális tartalma, erre szorgalmiként nem tudunk disznót adni. (szőke)