Egy fekvő formátumú képet látunk balról érkező fényekkel, főfénnyel, tulajdonképpen ez az egyetlen egy fényforrás érzékelhető, ahogy az alkotói kezeket látjuk és azt a kézműves tárgyat, amelyet az alkotó készít. Nagyon koncentrált és szép, ahogyan a mozdulat rögzítve van. Nem csak a kézfej szimmetriája, hanem mind a két kézfejen az ujjakon látható két gyűrű, amelyen nagyon szépen jelennek meg a fények. Tulajdonképp azt lehet mondani, hogy festői kép az, ami itt most megjelenik. Azon túl, hogy az első lecke, önportré arc nélkül házi feladat ismétlése és ennek a feladatnak a megoldása a kép egyik erénye az, hogy önmagában is – attól függetlenül, hogy egy feladat megoldásra érkezik – több ennél. Az a probléma a képpel, hogy miközben a kép középpontjában, a középponti üzenetrendszerben a két kéz, az alkotói kéz és a munka látszik, amelyben szimbolikusan nagyon is ott van ez a bemutatkozás jelleg, a kép bal oldalán a fonás alatt látható tárgy: szatyor, kosár, a hozzá tartozó még befejezés alatt álló gyékény felületek ezek borítják egy kicsit a képnek a bal oldalát. Talán meg kellene próbálni kompozícióban változtatni ezen. Ha feltételezhető, hogy az alkotó ezeket a munkamódszereket folyamatosan használja, tehát műhely, ezek a fények, a tárgy reprodukálható, akkor érdemes lenne egy olyan kompozíciót létrehozni ennek alapján, amely a kézmozdulatra koncentrál. Most az a baj, hogy a bal oldali felületen lévő, ugyan nagyon izgalmas formák, azok bezavarnak és ettől sűrítve több minden jelenik meg, és így nem tudunk csak a kéz nagyon szép fény útjaira koncentrálni. Tehát én abban az esetben adom meg a három disznót, hogyha egy ismétlésben tudatosítva, hogy az a mozdulat fontos, elkészül egy másik változat. Ha önmagában csak ez a képet nézzük és azt mondjuk, hogy ez most erre egy válasz, amin nem történik változás, akkor ez egy kettő disznós kép. (szőke)
értékelés: