Kicsi
Ahol ez a kiccsávó van ott körülötte tankok, csatahajók, repülőgépek, bombák, fegyverek ölték egymást halomra a gyermekrajzuniverzumban. Ő volt az egyetlen nem harcoló figura, vidáman, elkülönülten. Én meg azonosulni próbáltam vele. Belépve a burokba ami körül vette.

Magamhoz ragadom a szót, mert azt akarom erősíteni, hogy szerencsénkre a maga módján ez egy vizualitással foglalkozó oldal. Másként: nagyon sok mindent összetettebben, jobban fogalmaztok meg, mint amit megszoktunk a mindennapi verbalitástól. És ez szerintem nagyon jó, mert képekben láttok, nem néztek, hanem láttok már. Én a hozzáfűzött megjegyzést nem olvasom el, beleolvastam, de nem olvasom el, mert nagy szerencsére a felülnézetben fotózott repedezett aszfalt, a krétarajzocska egy emberkefigurával, egy gyerekrajz, és ez a körberajzolt territórium, felület, ami baleseteknél szokott megjelenni, hogy itt volt, itt feküdt, ekkora volt, nagyon hasonlónak érzem ezt a fajta látványt, amelyben az alkotó belelép a képbe, és azt mondja, hogy én látom, én mondom, rajtam keresztül foglalódik össze ez az üzenet. A felnőtt fiatalember sziluettje sem részletgazdag, hiszen csak egy árnyék, hasonlóan a gyerekrajzhoz, ami csak a láb, egy nyak, ami a has is, és egy furcsa fejet ábrázol. Az árnyék is egy ugyanolyan szűkített, de pontos jelzés, az emberre és ez a kettő párhuzamba van állítva, egyrészt mert a kompozíció olyan, hogy ez a körberajzolt határvonal összekapcsolja az árnyékot és a gyermeki lét furcsa, barlangrajzra emlékeztető piktogramját. Ez nekem sűrítettebben jelentkezik a gyermekkor és felnőttkor kapcsolatáról, és arról a fajta látleletről, ami a poharas képen is jelentkezett, sőt, ez egy érett üzenet, aminek nincs szüksége a szövegleiratokra, sőt az semmit nem tesz hozzá, hála a jó istennek, hogy azok nincsenek rajta a képen, amik ott vannak, mert akkor egészen máshogyan kellene elemezni a képet, és nem is biztos, hogy három disznót tudnánk adni. Nekem az a mese is eszembe jut ahol a plakátfiú mindig lelépett a plakátról, valami rajzfilm volt. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Nekem amúgy ez a burok nagyon ott van, és nekem ott kötődik a legerősebben a gyerekkorhoz; régi-régi asszociációm az életre az üvegbura, ami lefed, megvéd, de elszigetel, és mégis kilátok belőle, had egyen a sárga irigység attól, amit csak látok. Na, ezt tervezgettem valamelyik este, hogy hogyan tudom képen megvalósítani a gyerekkor leckére. 'resident alien'. ez a másik., na de ez nem a te képedről szól, bocs. De itt az a krétakör nekem ezt jelképezi.

igen igen. a képet a gyermekkor lecke kiadása hozta életre, csak még ugye nem járok ott, így tudtam reagálni.
:)

árnynyék...he-he
kicsi-t elbambultam

:)
mikor sikerül kívűről szemlélnem ezt a képet(ritka), akkor nekem olyan mintha szájharmónikázna az árnynyék, a belógó láb pedig táncrakelne a kis figurával.

Jó ez a többsíkú játék, tetszik, ahogy belépsz a saját árnyékod mellé, és ott van az a krétafigura is, mintegy megkontrázni téged.

Ja és az árnyékodról kapásból egy kozák hetman jutott eszembe, egyenesen egy Sienkiewitz regényből kilépve. :-)

Új hozzászólás