Második nekifutás.
Úgy érzem, volt értelme annak, hogy beszélgessünk erről a mappáról, és itt most egy olyan üzenetet hozott Noémi, aminek az előző képhez nincsen túl sok köze, tehát hangulatában is, és mondanivalójában is teljesen másról szól. Kicsit távolabb léptünk a témától, kicsit elrajzoltabb az üzenet, kevésbé személyes, mint amilyen az előző volt, de üzenetben sokkal hatásosabb. Itt is hagy némi kérdőjelet a dolog, hogy ez egy mappa, vagy egy fényképfelvétel, vagy egy papírlap, vagy mi akar lenni, tehát a mappaság még itt sem jön át, de ez nem baj. Nem tárgyfotót készítünk, hanem egy benyomást. Ez a benyomás itt most jól működik, nagyon jó ez a háttér függöny, nagyon szépek a gesztusok. Talán annyit hozzátennék, hogy egy nagyon pici derítéssel szemből, még plasztikusabb lenne a dolog. Nem a mappára gondolok elsősorban, hanem a kézre, tehát, a térbeliség ábrázolásához nem elég a főfény, ahhoz igazából kell a derítés, kell az, hogy valami visszavert fénnyel tényleg körbe tudjam rajzolni azt a térbeli kiterjedést, ami egyébként jellemző mondjuk akár erre a karra is. Ha hagyom nagyon egy irányból jönni a fényt, mint itt most, akkor a nagyon árnyékban lévő részek úgymond elszegényednek, tehát, gesztusukban, tónusukban, rajzolatukban nem azt a gazdagságot hozzák, mint amit egyébként ebből ki lehetne hozni. Nyilván ezen lehet utólag segíteni, bár most azt gondolom, hogy elég macerás lenne ezt itt utólag megoldani, egyszerűbb lenne ezt majd kipróbálni. Nem azt mondom, hogy ezt ismételje meg Noémi, mert ez egy 3 csillagos leckemegoldás, hanem azt mondom, hogy a későbbiekre nézve, ne elégedjünk meg azzal, hogy csak egyféle fénnyel dolgozunk. A fény a fotográfus legnagyobb barátja, és azt gondolom, hogy ezt kár lenne figyelmen kívül hagyni, vagy kár esetlegesnek hagyni, hogy hát, jó, valamilyen fény besütött a szobába, és azzal dolgozom. Keresni kell azt, hogy hogyan lehet ebből még többet kihozni. Akár egy lámpával, akár egy tükröző felülettel, és ennek is, ugye, sokféle fajtája ismert egy tükörtől kezdve egy fehér kartonig sok minden szórhatja vissza a fényt. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az elemzést!
Tényleg nincs is sok köze az előző képhez, erre nem is gondoltam. Bár valahogy nem is azt a képet volt szándékomban kijavítani, hanem a mondanivalót.
Amikor a nagyobb mértékű plaszticitásra gondolsz, akkor úgy érted, hogy a kézfejet ha veszem, akkor ne csak hogy a világosból menjen át sötétbe a tónusa, hanem hogy legyen világos-sötét-megint világos tónusú?
Nem tudom, mit értettél félre a saját hozzászólásodban, mert én semmi ilyet nem olvastam! :) Sőt nagyon is tetszik a csipeszes, képelőhívós asszociációd, úgyhogy külön köszi! :)
(A mappa kis képén nem módosítottam.)
Bocs, ha tanításra kanyarodott volna, amit írtam, az mindig vicces, ha olyan akar tanítani, akinek tanulnia kellene... :)
Szuper! Nővérke kecsesen kilibben a függöny mögül a röntgenosztályon, és kikérdezi az aspiránsokat: na kié ez? :) Persze ez nagyrészt vicc, de mégis van benne valami légies, kecses mozdulat, a háttér világossága, földöntúlisága és könnyű anyagszerűsége is olyan "libbenős".
Mindamellett van egyfajta életentúli érzés bennem végig, éppen mint a kis képen betörő napfénynek, ami templomot csinál a vasútállomásból.
Könnyed tréfát csinál a kérdésből, nekem valahol olyan MontyPythonos picit irónikus (finom) humora van. Na megint visszatértem az elejére, menthetelen vagyok.
Klassz továbblépés, gratula! Nagyon szépen összehoztad a hátteret, világítást, kéztartást (bár ez számomra inkább felelősségre vonást sugall, mint vágyat - bár ezt lehet, hogy csak az előzményekkel lehetne kontráztatni).
Az egésznek van nekem egy olyan hangulata, ami a régi filmes előhívó szobákat idézi, lehet, hogy az ott látott sok fürdőszoba-zuhanyfüggöny miatt, vagy a lelógó csipesz-szerű fíling miatt is, aztán erre rátesz a mappa mintha-áttetszése (utómunkában húztad a belsejét világosabbra?), majdnem olyan, mint egy negatív. Az a "B&W" felirat picit visszaránt, de pl. az arányok is nagyon jó érzést keltenek.
Az előzményekkel együtt tényleg nagyon jó érzés nézni ezt a képet. :)
Gratula!
Plasztikus, azaz térbeli, legyen tere, húsa, tömege.