Az a helyzet, hogy ez egy családi albumba készült fotó, és mindazzal együtt, hogy biztos nagyon fontos ez a család életében, azt kell, hogy mondjam, hogy fotográfiai szempontból ez nem értékelhető kép. Sok sebből vérzik, és ebből most néhányat felvillantok. De még itt az elején szeretném azt leszögezni, hogy csakis azért mondom el, hogy próbáljak segíteni az értelmezésben és egyáltalán nem azért, hogy kritizáljalak téged, vagy a képen szereplőket!
   Az egyik az, hogy vakuval készült a kép, és a fénymennyiségből ítélve ez egy olyan vaku lehet, ami a gépre van szerelve, nem tud normálisan bevilágítani egy ekkora teret, ezért a tér ijesztően sötétedik be, így nem egy barátságos dolog a bútorlábak aljánál az a fénymennyiség, amit látunk, viszont nagyon sok a fény az előtérben. A másik dolog a póz. Egyébként, ez egy nagyon kedves helyzet, de most egy olyan pillanatot rögzítettél, merevítettél ki, ami a széttett lábakkal, premier plánban a pelussal, meg a kisnadrággal, nem annyira előnyös a baba szempontjából sem. Hozzátenném, hogy az arc szempontjából sem, mert a szemet nem látjuk, viszont ebből a pózból a tekintet maga nemcsak, hogy nem kifejező, hanem sokkal inkább hasonlít azokra a babákra, amiknek mozgott a szeme, és közben sírtak is, amikor hanyatt forgattuk őket. Tehát nem egy valós helyzethez hasonlít, hanem inkább egy műanyagbaba helyzethez. Aztán látszik, hogy valaki benyúl a képbe, valamit ad a gyereknek, és hát, nem igazán látom azt, hogy azzal foglalkozna a gyermek, hanem inkább azt, hogy ez egy próbálkozás, ezért a kapcsolat is elég nehezen ismerhető fel. Tegyük hozzá, hogy a szőnyeg a lakberendezési helyzetben biztosan nagyon jó, de most szanaszét szabdalja az egész képet. Ezek maguk a képi dolgok, amiket elmondtam, amire figyelni kell. A másik az, hogy ha már család, akkor itt két irány van. Az egyik egy közhelyesebb megoldás, amikor egy békés, meghitt, meleg családi helyzetet mutatunk, a testi érintésnek itt nagyon nagy szerepe van, az ölelésnek, a kézfogásnak, az összebújásnak. A másik pedig a szabadban egy közös programnak valamilyen megörökítése, de itt is fontos lenne a kapcsolat, tehát, hogy legyen valamilyen kontaktus. Én ezt gondolom, úgyhogy a leckét visszaadom ismétlésre, mert ezzel a képpel nem nagyon tudok mit kezdeni, esztétikailag problémás. (hegyi)