Ez a magány.

Az eddig bemutatott képei közül az egyik legjobb képét mutatja most nekünk meg Tamás. Arra is példát mutat, hogy mekkora érzékenység is lakozik benne, mint megfigyelőben. Ez a néni, aki itt az ajtónál ül, gondolom kijött egy kicsit levegőzni, vagy kiültette a család, ebben a képkivágásban, és ebben a megfigyelt pozícióban nagyon esendő, az öregségnek azt a pillanatát mutatja, amikor az öregkor összeér a gyerekkorral. Az idősödésnek van egy olyan ciklusa, periódusa, avagy végállomása, amikor az idős emberből megint újra gyerek lesz. Ez abból jön le nekem és abból látom ezt, ami az a póz, ahogy elfordul a modell a külvilágtól, olyan, mintha büntetésben lenne. Olyan, mint amikor kukoricára térdepeltetnek valakit, és be van fordulva a kis ajtó felé, a kis lába is összefelé tart, és van ebben a magányon és a kirekesztettségen kívül valami szégyenérzetszerű dolog is. Nagyon kedvelem ezt a képet, meg fogom adni rá a három csillagot, azzal együtt, hogy a képkivágás kicsit slendrián. Itt van három ajtó, most tökéletesen középre van komponálva a néni, nem kell középre komponálni, viszont a kép bal oldalán lévő ajtóból nekem nagyon hiányzik az, hogy be legyen fejezve. Nyilvánvaló ezt úgy mondom, hogy nem tudom, hogy mi volt a látvány, hogy ez befejezhető lett volna-e, vagy ott volt egy kémény, ami takart, tehát millió oka lehet annak, hogy ez így készült el. Mégis azt mondom, hogy az még jobb lenne, ha a három ajtó jól megfigyelhetően összehasonlítható lenne a néninél. Ezek a kis nylon virágminták, a hozzánk közelebb lévő ajtón a teljes csupaszság és a dísztelenség, és a harmadik ajtónál ezek a súlyos brokát-függönyök. Ez a kompozíció akkor lenne igazán egyben, ha az az ajtó megmaradt volna, és ritmusában is ez hozna egy jó tagolást. Annál is inkább, mert akkor ki tudnánk mozdulni ebből a centrális kompozícióból, és az mindig izgalmas, ha picit elmozdulunk a középpontból, mert a történet is nyitni kezd, amerre a nagyobbik tér van, nem csak a tér. Onnan elkezd az ember várni valamilyen megoldást, ami lehet akár a remény, lehet egy látogató vélelmezése. Mindenféleképpen ez jót tenne a képnek. Színében tökéletes, hangulatában, fényeiben, megfigyelésében tökéletes kép. Nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés: