Az az érdekes, hogy ez a harmadik olyan képed, ami a közepe mentén kettéválik. Ilyen volt a falon lévő árnyékos képed a két képkerettel, ilyen volt az árokpart, ahol azt a behavazott fát vágtad ketté, és most itt a harmadik ilyen kép. Van két történetünk, egy belső henyélős, mesélős, szállodai szobás, aztán van egy külső, elég zaklatott, nem tudom, olyan téli szocio, és van a kettő között valami. Na, most a kettő között ez a mumus? Vagy mi? Tehát, nem nagyon értem, hogy ő most mi. Ha ez egy ilyen horrorfilm akar lenni, akkor viszont meg kell világítani alulról egy kicsit az arcot, és máris ott van az egészben a félelem, vagy a dráma, és ez most nem történik meg. Nem értem, a dolgot. Persze, azt értem, hogy magát a kint és bent hatást az hozta létre, hogy takarsz a belső fényviszonyokból a testeddel, és ezért lehet egyáltalán értelmezhető a kinti világ, ez megvan nekem, csak a két világ közötti átmenet nincs megoldva. Ez nagyobb baj, mint az, hogy szarvacskád nőtt a csillárból. De az ötlet szuper, csak a kivitelezésnél kell egy kicsit továbbgondolni ezt a dolgot. (hegyi)
értékelés: