Köszönöm, így már értem az okot.

Zsolt, anyukám mesél a nagymamájáról, az én dédimről, és igen, miután meghalt. Elmentünk elintézni a dolgait és átnézni a házat, és akkor készültek a felvételek.

Dokumentumfilm, ha egész pontosak akarunk lenni. :)

Nekem is tetszik. Azt írod, vizsgafilm. Ebbe belefér az is, hogy kitalált történet, megírt szöveggel, de az is, hogy valódi szereplő saját szavaival mesél igazat. Jó ezen gondolkodni közben. Hogy akkor ez most egy sajátos, őszinte búcsú, vagy egy jól összerakott fikció. A díszletek, környezet ismerős korábbról, volt szereplője is, aki most értelemszerűen nincs. Az volna jó (bár nyilván rossz is), ha mindkét megoldás igaz volna. Most búcsúzunk éppen egy (sőt mostanra kettő) általam tisztelt embertől, aki azt írta valahol, hogy sírok és nézem magam a tükörben, hogy sírok és arra gondolok, milyen jól meg fogom majd ezt írni egyszer ... Ez jutott eszembe, szerintem ez egészen profi alkotás lett, köszönjük!

Amit írok, ahhoz Te jobban értesz, majd megregulázod. Nekem a hetvenes évek köszön vissza,Fábry Zoltán (pl. 141 perc...)  Makk Károly (Macskajáték), Huszárik (Szindbád) amikor ezek a "mozgófényképek" jellemzik a tartalmat, és egy mesélőt hallunk, ahogy belevisz, szinte belülről láttatja a filmet... Film szakmához nem értek, annak észrevételezéseit ne várja senki tőlem, de már elsőre rajongva szeretem ezt a kisfilmet, amit csináltál! Köszi, hogy feltetted!