Amikor olyan műtárgyak, formák, pupettek, embert utánzó felületek kerülnek filmekbe, fényképekbe, mint jelen esetben itt is ezen a fekete-fehér képen, akkor én mindig valamilyen furcsa eltaszítást, furcsa sérülést is érzek anélkül, hogy tudnám, hogy a képnek valójában mi a pontos üzenete. Csak abban a viszonylatban, ahogy találkozhattam egyetlen egyszer Camillával és ahogy, azt kell hogy mondjam, feltételezni kell, hogy Camilla mindig mélyen él meg dolgokat. A kép valószínűleg nem csak egyszerűen egy gyermekjátékszer lefényképezése, hanem ez a kvázi embrióforma-szerű kis figura nagyon is utal valamire. De ez csak az én megítélésem. Ha esetleg jól keresgélek – azt hadd mondjam most újra, hogy nem volt mostanában időm hozzászólásokat olvasni, tehát igazából nem tudom, hogy ti most hol tartotok, mit beszélgettetek képekről – tehát hogyha van valamilyen asszociációja ennek a képnek és nem egyszerűen csak egy kis tárgyat fotóztam le, de abban az esetben is, ha ez csak egy tárgyfotó, az nem indokolt, hogy mitől csonkolódik a lábszár környéke, miért vannak különböző foltritmusok a háttérben. Függetlenül attól, hogy ez egy műanyag öntvény, ugyanúgy érvényesek rá a fotográfia szabályai. Azt kéne vizsgálni igazából, hogy amennyiben csonkolod a képet, ezen keresztül a műanyag baba testét, ha ennek van tulajdonképpen oka, esetleg az ok kimondásával, az ok pontosításával a kompozíciós arány is helyrehozható lenne, mert most igazából inkább pontatlanságnak és inkább esetlegesnek tűnik a baba kompozíciós rendje. Úgyhogy ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)