Győr egy elhagyott területen készült. Már régóta kíváncsi voltam, hogy hogy néznek ki az épületek és milyen álapotban vannak belülről. A helyszínen kiderült, hogy a másik épületben hajléktalanok laknak. Nem volt bátorságom fotózni engedélyük nélkül. Egyedül voltam és senkinek nem is szóltam. Bevallom egy kis félelem volt bennem.
Péter, ilyenkor ha viszel nekik enni, inni, vagy pár pulóvert, takarót, szóval ha előbb adsz valamit nekik, aztán kérsz, akkor közelebb kerülhetsz a hajléktalanhoz is, nem kell félni tőlük, egyszerűen ők pont ugyanolyan emberek, mint akik a kávéházban ülnek vagy az utcán sétálnak, csak a történetük más, de emberi mivoltuk attól, hogy a sorsuk utcára vitte őket, nem más, vagy kevesebb. Ez egy jó hely lehet, ha fel akarod deríteni, keress kapcsolatot velük. Enélkül nem csak etikailag problémás, de sztori se lesz, hiszen ehhez ők is kellenek, még akkor is, ha akár egy szereplő sincs a képen, mert neked kell a melóhoz a nyugalom és szabadság. Az tetszik, hogy van egy kint és egy bent, mintha a kép falra lenne akasztva és nem egy ablakrésen látnánk be, persze ehhez meg kicsit oldalirányban jó lenne a graffitiből még kapni. Szóval bátorítalak, menj és fotózz. A lényeg, hogy emberi kapcsolat kell szülessen a képhez. Ja és kis technikai ügy: a gép síkja és a fal síkja ha nincs párhuzamban, akkor perspektivikus torzítások lesznek, úgymond elkezd a tér kifordulni, itt is van ilyen, ezt azzal segítheted magadnak, ha bekapcsolsz valami szerkesztő hálót a keresődben, ha lehet. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm! Derítettem. Tényleg jobb így.