Egy képhármast kapunk, most már ennyi idő után elmondhatom, hogy az első képpel kapcsolatban Vikinek volt kérdése, hogy melyik kapus képet válassza, mert készült egy másik is. Én emlékszem, hogy a másikra tettem legbelül a voksot, és arra számítottam, hogy Viki is, nem nagyon próbáltam orientálni, hogy én döntsem el, hogy mit akar ő mondani, csak elmondtam, hogy mi a két kép közötti különbség, és valamiért ő ezt választotta. Az igaz, hogy tónusában ez a kép jobban illik a képsorba, mint a másik, ugyanakkor viszont nekem nem minden a tónus, nekem fölülírta volna a tónust annak a képnek a közelisége, mert az egy közelebbi verzió volt. Az egy érdekes kérdés, hogy a három képből kettő jobbra van komponálva, ha a sorrendet megcserélnénk, már akkor is lehet, hogy másképp mozogna ez a történet, most így nekem ez kicsit húz jobbra. Mindettől függetlenül szép, filmes hangulata van a képeknek. Annak örülök, hogy itt a Viki fölülírta a saját maga által szeretettel használt 16:9-es formát, és végre fotós formában dolgozik, és mégis filmes hangulatot hoz. Kicsit nekem a Jancsó filmek jutnak eszembe ezekről a képekről, de hát nyilván ez nem véletlen, Jancsó imádta használni azt, ami a kinti fényekkel történik egy időjárás változás közben, akár a ködről legyen szó, akár a fénynek a használatáról, tehát nem véletlen, hogy nekem ilyen hangulatot hoz érzelmileg. Persze, lehet az újkori verziókból említeni Tarr Bélát, akár, de megvan ez a fajta filmes kapcsolódás, ami tulajdonképpen jó, mert van hangulata. A középső kép viszont technikailag kakukktojás, ott valamit félrenéztél, Viki, azt hiszem, mert ott az a rész, ahol élesnek kellene lennie, a partnál, a kép elejénél, az is olyan furcsa, tömörítési problémának tűnik. Olyan, mintha két kép készült volna a fényképezőgéppel, és egy pedig mobillal. Ezt érdemes ott ellenőrizni, ha már digitális gép van nálunk, és nem kell várnunk az előhívásra, hogy mi a fene is van a képen, és hogy megtörtént-e az, amit akarunk. Ez nekem most ezért kilóg, egyébként szép munka. (hegyi)