Előre szeretném azt megjegyezni, hogy a színek, amivel dolgozik Roland, azok fontosak. Tehát itt ugye a vörös, tűzpiros amely ezen a textílián jelen van színként, és az előtérben lévő szürke ez folyamatosan dinamizálódik, ez valamilyen, nem tudom ágy, vagy valamilyen karosszéknek a széle lehet. Nyilvánvalóan a vörös az egyértelműen az előtérbe kívánkozik, tehát a szürkét maga mögé lökné, de a térbeliségben pedig fordított helyzetben vannak. Emiatt van a vörösig határolt felületén állandóan egy vibráció. Mert a vörös lökődik le a képről, nyomná a szürkét hátra, de a szürke pedig ide az előtérbe van helyezve. Ebből az is következik, mert ami mögöttük látszódik arról nem nagyon beszéltem, van talán ott egy karosszék vagy kettő, valamilyen teremben lehetünk, ezt nem nagyon lehet pontosan megállapítani, de nyilvánvalóan, mivel mondom ezek a felületek nem annyira konkrétak, így a folthatásai kezdenek el fontossá válni és az pedig összerendezetlen. Egy picit a hátteret vagy ki kellett volna takarni, hogy ez az absztrakció az előtérben működjön, kellene egy picit evvel játszani, nagyon jó az irány amit elkezdett a Roland. Én azt gondolom, hogy ugyanakkor, a vágy kategóriára nem elég konkrét a történet, ugyanis hogyha nincs ez a cím, nem kapok elég segítséget arra, hogy mi a formajáték, mi a formakapcsolódás, nem hozza azt a fajta érzékiséget, ami az 5-ös lecke vágy kategóriában Roland által megfogalmazódik. Én dolgoznék evvel egy picit. Akár valamilyen módon az emberi testet jelzésértékűen is elhelyezném és azáltal magát a drapériát, vagy anyagot úgy forgatnám, hogy ne csak absztrakt és színritmikai jelzések jelenjenek meg, hanem jobban konkretizálódjon ennek az egésznek az iróniája, az a fajta irónia, ami nyilván a levetett ruha fogalmát jelzi, mindazt amit a képkereten kívül nem láthatunk, mindazt amivel az asszociációt hozza a kép. Tehát én evvel egy picit foglalkoznék még. Visszaadnám ismétlésre. (szőke)