Vannak madarak, akik beülnek az etetőbe és esznek amíg bírnak. A cinkék mások. Sose mernek maradni, csak amíg felkapnak egy darabkát és már mennek is. Mivel mindig csapatban járnak, kialakul egy körforgalom, szépen sorban jönnek az etetőhöz reppenek odébb, és eszik meg a prédát. Aztán mire elfogy, újra rákerül a sor.
Egy képhármast kapunk. Van ehhez egy leirat is, ami értelmezi azt, hogy mit látunk a képeket, de én azt gondolom, hogy a leirat nélkül is ez egy jól működő képhármas. Az egy másik dolog, hogy azért egy pici utómunka nem ártott volna, mert most egy ilyen szürke fátyol, egy fáradt, bágyadt szürkítő fátyol van ezen a képsoron, és ez nem szükséges erre, nem ad hozzá ehhez az információhoz, nem segít értelmezni, sőt, ellene dolgozik. Maga az a helyzet, amit látunk, ezekkel az apró mozgásokkal, ahogy ezek a madárkák keresik az élelmet, majd amikor megtalálják, gyorsan elrepülnek, ez sokkal vidámabb és élettelibb, mint az a fajta szürkeség, amit ez a képhármas most mutat. Ezzel érdemes lett volna dolgozni. Tehát én azt mondom, hogy ez most így nincs kész, és ezért nincs kész. Egyébként mind a három kép nagyon jól mutat mindent. Azzal nem teljesen értek egyet, hogy a harmadik kép formájában kilóg ebből a sorból, ezt a formai megváltoztatást én nem nagyon értem, hogy miért kellett alkalmazni. Nagyon szűkre is van vágva egyébként. Tehát azt kell, mondjam, hogy ez a madárka most belehuppan a kép fölső részébe és visszaesik, mintha be lenne zárva egy kalitkába. Ennél a repülés, a mozgás több teret igényel. Ezen én azért változtattam volna, pontosabban nem biztos, hogy ez az ollózás ennek most jót tett. Ezért adok rá kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:
Az ég madarai 1. (38) című műsoromhoz ennek a sorozatodnak az utolsó képét választottam illusztrációképp köszönettel.