Nem könnyű esküvőn fotózni, mert ha kívülálló az ember, akkor rá kell hangolódni a párra, akármennyire is nehéz, ha belső körhöz tartozunk, akkor pedig épp ellenkezőleg, távolságot kell tudni tartani, hogy ne vonja el a figyelmünket és koncentrációnkat a vicceskedés. Szokásos poén, hogy ha van a közelbe víz, akkor beijesztik a mátkát, hogy bele lesz dobva, persze drága a ruhabérlet, úgyhogy ezek szerencsére ritkán befejezett gesztusok, bár megvallom, nekem kívülállóként nem olyan nagyon erősek ezek a poénok, de elfogadom, ha valaki így ünnepel. Itt viszont egyrészt nem érzem az indokát, hogy miért vágtál bele a fiúba, másrészt így most ez a beállítás azzal, hogy elforgattad és szűkre vágtad, inkább azzal fenyeget, hogy a kicsit korpulens férj jelölt fog hanyatt esni az arával. Ahhoz, hogy emelkedett legyen a képi végeredmény, nem árt picit lejjebb menni a kamera nézőpontjával, felemelni úgymond kicsit a modelleket, és arra is törekedni kell, hogy ne valami szociografikus élmény felé menjen el a dolog, mert azzal nem a megörökítést, hanem a viccességet erősítjük. Ez is bele tud férni, de most ez a kép így nekem nem sikerült kép, vágás és komponálás okán. (hegyi)