körte és reszelő 2.

Eltelt némi idő, de megcsináltam a kép egy újabb verzióját. Most egy kicsit a színekkel is próbálkozom, mert még nem tűnik kezelhetetlenül soknak. A háttér az zavar, azzal nem tudom mit kezdjek pillanatnyilag.

A tárgyak megtalálása jó, és az is jó, ahogy elrendezted őket. Két dolog, ami javítandó, akár utómunkával, ahogy én tettem, akár már ott a helyszínen. Az egyik a fényelés. Most sok a főfény és ehhez képest az árnyékos rész derítése hiányzik. A másik a szín, ez a sárgás fátyol nem tesz jót. És a vágás, most jobb oldalon szabad, lifegő terek vannak, ettől az egész tömege kimozdul balra. A csendélet lényege ott keresendő, hogy a valóságból mit emelsz ki és azt hogyan rendezed össze, a csendéleten a valóság nem számon kérhető és nem is kell rá hagyatkozni, mert nem tárgyfotó, ezért a formákra és tömegekre kell a hangsúlyt fektetni. Csináltam egy sebtében javítgatott verziót. Nyilván, ha neked kell jobbra, hogy az íveid megmaradjanak, akkor balra kell még teret adni. (hegyi)
értékelés:

gyulovicsistvan171019_1jav.jpg

Hozzászólások

Nagyon köszönöm az értékelést Zsolt, bevallom a derítés bár kézenfekvő nem gondoltam vele. Igen az árnyék íve az kell nekem, de lehet, hogy az marginális kérdés. A színek szuperek lettek neked, majd megpróbálkozom én is ezekkel.

:D megértelek Ford Fairlane kultuszfilm, egyik kedvencem. Na és a szinkron az emeli ki az amerikai ‘zs’ kategóriából.

Nem tehetek róla, de a tartalom és még a forma is folyton csak azt juttatja eszembe, hogy társalogni vele olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni, enyhén szórakoztató, de nagyon fájdalmas. Ennél azért sokkal jobb élmény ezt nézegetni, nézegetem is, próbálok valami értelmeset hozzáfűzni, de aztán megint eszembe jut, hogy társalogni ... és akkor körbeértem. Ha kikeveredtem ebből, szólok!

Köszönöm Tamás, rámegyek a témára. Még nem látom, az egy tárgyból mi születik, nekem önmagában kevés, de jó kihívás lesz.

Ugyanarra gondolok mint Zoltán. Ez a reszelő önmagában is megérne egy misét. Tükrözéssel, vagy anélkül, érdemes lenne foglalkozni vele.

Feri, köszönöm, a bátorítást. Érdekelnek ám a színek, csak nehezebben boldogulok velük. Most a redukció mentén kísérletezem. Meglátjuk.
Zoltán, érdekes ötlet de nekem a gyümölcsök nagyon kellenek a képre, nekem valahogy így van egyensúlyban a természetes, mesterséges.

Olyat nem csináltál véletlenül, ami csak a reszelő a tükörképekkel? Persze onnantól kezdve nem csendélet, de nekem tetszene :-)

Utóbbi képeiden István a színek sokat hoznak, jól illeszkednek, és itt az elrendezés is sikeresebb az első változatnál. Látom mindezt én, na de majd az értékelésnél és a többi hozzászólásból levonjuk a következtetéseket. Ám a tetszésemet, a figyelmemet mindig megérdemlik!

Új hozzászólás