Ez egy nagyon érzékeny és finom megoldás lenne. Nem ártana, ha a függőlegesek függőlegesek lennének, a vízszintesek meg vízszintesek. Egy kicsit skurzban álltál oda. Érdemes lett volna azt az egy lépést még megtenni, ahhoz, hogy szembekapd ezt az ajtót, mert így most van egy perspektíva torzulása az egésznek, és ettől nem lehet jól egyenesre állítani az egészet, márpedig pontosan amiatt, hogy a járda ad egy ívet, emiatt lenne ez nagyon fontos, és szükségszerű. Erre érdemes odafigyelni. A fényképezőgépek nagy részénél bekapcsolható egy ilyen segédháló, javaslom a használatát, legalábbis addig, amíg be nem gyakoroljuk azt, hogy ezeket a függőlegeseket és vízszinteseket rutinból érzékeljük. A másik kérdés, ami bennem felmerült, az az, hogy ez mennyiben ünnep lecke. Értem én, hogy a koszorúval mi a helyzet, nagyjából ismerem ezt az irányt, csak ez a kép most nekem annyira más hangulatot hoz, hogy ez nekem csak dísz, egy plusz élmény irány a koszorú, de nem a fő motívum, miközben nélküle a kép érdektelen lenne. Ezt így ünnepre, ebben a formában nehezen tudom elképzelni. Valami még kéne ahhoz, hogy elindítson egy mesét. Nekem ez így kevés. Lehet, hogy résnyire nyitva lenne hagyva az ajtó, már működne. Nüanszok tudnak beindítani valamilyen sztorit, ez így nekem most még nem elég beszédes. (hegyi)
értékelés: