Egy fekvő formátumú kép, ami akár még első leckére is bekerülhetett volna, de mégis a köldök leckére küldte az alkotó, márpedig ha nem félreértésből tette ezt, akkor nagyon fontos, hogy miért ide küldte, milyen választások történnek a leckéknél. Ugyanis ez a kötél, itt és ebben a leckében átértelmeződik, és köldökzsnórként fogható fel. És bármi is ez a valóságban, akár harangkötél, akár egy hegymászókötél, mellékes, egyrészt a képkivágással, másrészt a mélységélességgel, harmadrészt a fényekkel egy olyan érdekes helyzetet hoz létre az alkotó, ahol el tud rugaszkodni a valóságtól, és nagyon egyszerű eszközöket használ, nagyon egyszerű képi megfogalmazásokat – és mégis ezekkel ki tudja nyitni a kapukat bennünk, hogy azonosulni tudjunk ezzel az üzenettel, még akkor is, ha nem személyesen megélt történetről van szó, ha sosem voltunk jelen szülésnél vagy ilyen helyzetben, de mégis ott van bennünk ez az archetipikus helyzet, amikor visszaköszön valami belső történet, ebben a megfogalmazásnak, ami egy kivetülése egy közösen megélt történetnek. (szőke-hegyi)
értékelés: