Én nagyon szeretem a hajókat, a vitorlásokat, a tükröződéseket, bár nem járok a Balatonra, csak elsősorban télen, de akkor nem így tükröződnek a hajók. Tehát én szeretem ezeket a geometriákat, rombuszokat, Renault jeleket és egyéb dolgokat, amiket létrehoz a világ, a természet. Ilyenformán, bár valós megfigyelés, valós tárgyi környezet az, amit a fekete-fehér kép mutat, én azt mondanám inkább, hogy ezeken a geometriai jelzéseken keresztül kellene elindulni, és én akár képes volnék rosszalkodni, képes volnék még teljesen a feje tetejére is állítani ezt a képet, ha a geometriát venném itt alapul üzenetként, mert talán akkor biztonságosabban állna a talpán ez a történet. Hiszen a kép legfölső sarkában ott az a vasbeton, zsaluzott vasbetonfelület, vagy nem tudom, ahova ki vannak kötve ezek a hajók, az ott egy picit belóg a kép szélén. Az kérdéses talán, hogy jó-e annyira, jobban kellene, hogy belógjon, de ott van ő és mutatja, hogy a vízhez képest ott az a valami az ott lezárja azt a felületet. Minden a kép középső harmadába középre mutat, az árbocok, az élek és minden - de ott nincs semmi. Ez az egy kérdésem van, hogy vajon mit kellene ott értékelnem, ami miatt az összes geometriai jelzés középre föl a kettőharmad, a középponti rész kettőharmad magasságába vezeti a szemet? Mert ott csak egy bokor árnyékát látom én. Úgyhogy ezek így nyitva maradnak bennem ezek a kérdések, ezért mondanám azt, hogy ez egy egydisznós kép, ha szabad ezt mondanom és várom természetesen ugyanezeket a megfigyeléseket, mert ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Gergely jó úton, jó úton megy, halad ezekkel a munkákkal. (szőke)
értékelés: