Hogy élhetnénk Szív nélkül?

Az előző leckére beküldött képhez hasonlóan szintén egy kapcsolati helyzetet látunk, amiben mivelhogy ez a köldök leckéhez küldődött be nyilvánvalóan az anyaság, a születés, a szülő-gyerek kapcsolat az, amit az alkotó szeretne nekünk ábrázolni. Ugyanakkor van ebben egy ilyen távolságtartó színezet is, ugyanis mindkét szereplő, akiket a képen látunk a ruházatát illetően olyan ruhákban van, ami ezt az anya-gyerek kapcsolatot kissé elidegeníti, színpadivá, mesterségessé, mesterkéltté teszi, gondolok itt erre a csillogó bársonyruhára, erre a leopárdmintás kiskabátra, a sapkával – tehát a ruházatot tekintve az egész képnek van egy ilyen színpadi jellege ennek az egész történetnek, miközben az egész az anyaságról szeretne szólni, a szülő-gyerek kapcsolatról szeretne szólni, mégis más ízben, más hangon szól a kép erről a kapcsolatról. Mintha egy család elindulna a színházba, és ez még egy utolsó ölelés, mielőtt kilépünk az ajtón, és felszállunk a villamosra. Miközben én szeretem ezt a képet, mert nagyon jó a modell, és nagyon jól kommunikál a kamerával, azt hiszem azt kimondhatjuk, hogy Mesevirág nagyon jó modell, aközben én ezt a köldök leckére nem tartom egy erős megoldásnak, pont azért, mert ha már ez szól valamiről, akkor az egy családi helyzetről szól sokkal inkább, mintsem a köldök intimitásáról és a köldökhöz kapcsolódó érzelmeink szerteágazóságáról. Tehát szeretném ha a köldök leckét a Camilla átgondolná, szeretném ha foglalkozna még ezzel a kérdéskörrel, ha felhozna magában olyan érzéseket, amelyek ehhez a kérdéskörhöz kapcsolhatóak, ha megnézi a leckék leiratát vagy filmjeit, azért ott próbálunk valamit eldadogni, hogy mi lehet a megoldás felé mutató út. Ezt a képet én áttenném mondjuk a család leckébe, és ott két disznót adok rá. (szőke)
értékelés: