Itt talán egy márványgolyót látunk sok-sok kis golyó előtt egy vásznon, és a háttérben lévő üveggolyók mintha egy kis csapat, egy kis tömeg lenne, akik figyelik azt az egészen más színű márvány formát, ami az előtérben van ezen a horgolt vászonszerű felületen. Miközben az előtér ebben a makrokörnyezetben olyannak is tűnik, mintha egy emberi test, egy emberi öl, talán a tenyérben vagy valahol a combok között láthatnánk ezt a kis gömbformát. Az biztos, hogy a háttér amelyben a zöld, vörös, fekete variációi és mint gyöngysorok, a fényfoltocskák életlenül egy vibráló, érzelmes, de dinamikus hátteret adnak, és az előtér pedig evvel a rózsaszíneivel egy másik, szintén érzelmes tangószerű hangulatot áraszt, és ez a kettő ez elég határozottan válik el egymástól, ez a két felület, amelyben itt a márványgömb az főszereplőként van jelen. Az egy érdekes felvetés, hogy a gyermekkor házi feladatra Camilla A különc-ként tulajdonképpen mintegy kis önéletrajzi jegyzetként írja le nekünk a kép absztrakt módján, költőien ezt a történetet. Az érdekes, hogy az egész képre ez a fajta érzékiség jellemző, és az is érdekes, hogy ha a közelünkben lévő márványgolyót tekintjük főszereplőnek, akkor ez az érzékiség ez mindenféleképp erre a golyóra, vagy a golyó körül lévő világra érvényes. S ha mindezt a 16-os lecke gyermekkor viszonylatában vizsgáljuk, nyilván várható még, hogy ez a 16-os lecke a gyermekkor házi feladata Camilla számára a belső munkái még tartogathatnak számunkra történeteket. Én ezt egy nagyon felkavaró és nagyon meglepő alkotásnak gondolom és úgy döntöttünk, hogy ez három disznó. (szőke)
értékelés: