Sétából hazafelé, azon gondolkodván, hogy melyik testrészem fejezné ki leginkább mostani önmagam...A kép életlensége kis fejtörést okozott számomra, de igazából, hogy éppen mozgásban vagyok, mivel szemléltethetném jobban? Mindig az Úton! :)

Nagyon érdekes, hogy az első alkotásnál az alkotó milyen különlegesen közelíti meg ezt a házi feladatot. Eddig sok hasonló módszert lehetett már látni az Estiskolán. Azt most még az első alkotásnál nem lehet eldönteni, hogy mennyire tudatosak a választások, de az biztos, hogy ez a barnás, szögletes, téglaformájú háttér a repedésével őrületesen vágja ki, erősíti föl ezt a tűzvörös, szinte narancsszínű felületet, a combokat és a talpat és a vietnámi papucsot, és hogy mindezt szinte mint egy ilyen kollázs elválasztja és fölgyorsítja a fehér szoknyaforma, amely egyszerre az egész képnek ad egy absztrakt ízt, másrészről pedig egy popartos, lázító, kollázsszerű szerkezetet. Ezért örülök ennek a képnek és egy háromdisznós értéket szeretnék adni. Várom, hogy vajon a következő alkotások is ugyanilyen meglepőek lesznek-e. (szőke)
értékelés: